Hogyan készül a textilkép?
Az elkészült textil képek, falvédők olyan szépen összeállnak a munka végére teljes képpé, egésszé, hogy így látván nem is gondolnánk, milyen sok fázisból, egymásra épülő munka folyamatból áll össze, míg eléri a végleges formáját. Ez összességében minden kézimunkáról elmondható. Szép sorban szeretném bemutatni Műhelytitkok címmel a munkáim alkotói oldalát, elsőként a textilképekét.
Annak idején, amikor Pécsen textiltervezést tanultam, a szakpárom a festészet volt, mert e kettő nagyon hasznosan kiegészíti egymást. A kompozíció, a színek akkor is jelen vannak, ha adott esetben nem vászon és festék az alapanyag, hanem a textíliák. Igazából csak az alapanyag és technika más, a képalkotás folyamata szinte ugyanaz. Ez az a terület, ahol leginkább tudom kamatoztatni a festészetben tanultakat, és közben nem érzem annak hiányát, hogy ritkán fogok ecsetet a kezembe. A textilek ugyanakkor funkcionálisan többrétűek, a fali dekoráció mellett használati tárgyakként is élvezhetjük, használhatjuk őket. Amit még nagyon szeretek benne az az, hogy a részletek összeillesztésénél számtalan variáció lehetséges, sokszor menet közben próbálok ki valami újat, máshová helyezek részleteket, felcserélek színeket, kísérletezek, míg azt a képet nem látom, ami jól esik a szememnek.
Amikor megszületik a fejemben a gondolat, akkor általában egy kis vázlatot készítek először. Szívesen használom ki azt időt, amikor például várakozom valahol. A skicc után a valós méretet kell megadnom, ehhez ki kell találnom, hogy hová tervezem a képet, ágyhoz falvédőnek adott mérettel, vagy falra képként, ekkor szabadabb a méretalakítás. Ekkor következik valós méretben a megrajzolás, részletgazdagon, pontosan. Utána az alapképet átrajzolom skiccpauszra szabásmintának, és ezt már fel is darabolom részletenként, motívumonként. Nehéz vékony pausszal dolgozni, így ilyenkor még tovább barkácsolok egy kicsit, a szabásmintákat újból egyenként átrajzolom vastag papírra, hogy tartósak legyenek. Az eddig leírtak általában egy munkanap alatt készülnek el.


Amikor készen áll az alapanyag, akkor következik a szabásminták felrajzolása a fonákjukra. Ezen a ponton meg kell tervezni, hogy melyik alakzat, melyik másik forma fölé-alá fog kerülni takarásban a rögzítésnél. Ily módon a szabásmintát úgy rajzom körül, hogy bizonyos oldalain jelölöm a takarást. Ezt jól ki kell találni ilyenkor, hogy a varrásnál már egyértelmű legyen. Minden formatalálkozásnál az egyik bújuk a másik alá, mögé, így ad biztos tartást az egésznek.
Mire kiszabom a kép alkotóit a háttértől a motívumokig a gondosan kikészített alapanyagból, ez szintén egy napot vesz igénybe általában. E két első nap az igazi kreatív mozzanata a folyamatnak, s a neheze is.




Ez a hosszúkás kép öt munkanapom alatt készült el, s a fentiekből látható, hogy végig nagy-nagy odafigyelést, koncentrációt igényelt az elkészítése. Nem az a fajta munka, amit „akár csukott szemmel is” megold az ember, igen sok figyelem és fejtörés kell hozzá. Nem készítek sokat belőlük, a figurák készítése közben alkalmanként egy-egy darabot. A kis példányszám miatt bízom benne, hogy e néhány darab olyan gazdára lel majd, aki örömét leli, ha ránéz és becsüli a kézimunkában lévő perceket, órákat.
