Hogyan készül a textilkép?

Az elkészült textil képek, falvédők olyan szépen összeállnak a munka végére teljes képpé, egésszé, hogy így látván nem is gondolnánk, milyen sok fázisból, egymásra épülő munka folyamatból áll össze, míg eléri a végleges formáját. Ez összességében minden kézimunkáról elmondható. Szép sorban szeretném bemutatni Műhelytitkok címmel a munkáim alkotói oldalát, elsőként a textilképekét.

Annak idején, amikor Pécsen textiltervezést tanultam, a szakpárom a festészet volt, mert e kettő nagyon hasznosan kiegészíti egymást. A kompozíció, a színek akkor is jelen vannak, ha adott esetben nem vászon és festék az alapanyag, hanem a textíliák. Igazából csak az alapanyag és technika más, a képalkotás folyamata szinte ugyanaz. Ez az a terület, ahol leginkább tudom kamatoztatni a festészetben tanultakat, és közben nem érzem annak hiányát, hogy ritkán fogok ecsetet a kezembe. A textilek ugyanakkor funkcionálisan többrétűek, a fali dekoráció mellett használati tárgyakként is élvezhetjük, használhatjuk őket. Amit még nagyon szeretek benne az az, hogy a részletek összeillesztésénél számtalan variáció lehetséges, sokszor menet közben próbálok ki valami újat, máshová helyezek részleteket, felcserélek színeket, kísérletezek, míg azt a képet nem látom, ami jól esik a szememnek.

Amikor megszületik a fejemben a gondolat, akkor általában egy kis vázlatot készítek először. Szívesen használom ki azt időt, amikor például várakozom valahol. A skicc után a valós méretet kell  megadnom, ehhez ki kell találnom, hogy hová tervezem a képet, ágyhoz falvédőnek adott mérettel, vagy falra képként, ekkor szabadabb a méretalakítás. Ekkor következik valós méretben a megrajzolás, részletgazdagon, pontosan. Utána az alapképet átrajzolom skiccpauszra szabásmintának, és ezt már fel is darabolom részletenként, motívumonként. Nehéz vékony pausszal dolgozni, így ilyenkor még tovább barkácsolok egy kicsit, a szabásmintákat újból egyenként átrajzolom vastag papírra, hogy tartósak legyenek. Az eddig leírtak általában egy munkanap alatt készülnek el.

A szabásminták elkészülte után a textileket készítem elő, válogatom ki. Ez a „festői” része, ilyenkor hosszasan nézem a különböző színű, árnyalatú anyagokat, hogy összerakjam fejben azokat a színeket, amiből dolgozni fogok. A választott színeket ezután átvasalom, és merevítő felvasalható közbéléssel megerősítem őket. Az anyagok ilyen módú előkészítése hosszadalmas, mert az előmosás, szárítás, vasalás, majd a merevítő lassú, foltonként történő felvasalása gyakran több időt igényel, mint maga a varrás. Természetesen az előmosást nem ilyenkor végzem, az egy korábbi folyamat.

Amikor készen áll az alapanyag, akkor következik a szabásminták felrajzolása a fonákjukra. Ezen a ponton meg kell tervezni, hogy melyik alakzat, melyik másik forma fölé-alá fog kerülni takarásban a rögzítésnél. Ily módon a szabásmintát úgy rajzom körül, hogy bizonyos oldalain  jelölöm a takarást. Ezt jól ki kell találni ilyenkor, hogy a varrásnál már egyértelmű legyen. Minden formatalálkozásnál az egyik bújuk a másik alá, mögé, így ad biztos tartást az egésznek.

Mire kiszabom a kép alkotóit a háttértől a motívumokig a gondosan kikészített alapanyagból, ez szintén egy napot vesz igénybe általában. E két első nap az igazi kreatív mozzanata a folyamatnak, s a neheze is.

A kiszabott részeket nézve eldöntöm, hogy mely foltokat lesz célszerű először megvarrnom és melyek lesznek azok, amelyeket csak a legvégén rögzítek egymáshoz. Az apróbb mintáknál sokat kell forgatni az anyagot, ezeket még az elején rögzítem. Minél nagyobb egy textildarab, annál nehezebb forgatni, így később már inkább csak egyenesebb, hosszabb részeket érdemes egymáshoz rögzíteni. A varrásnál a kreativitás helyett inkább a precizitást és türelmet kell hangsúlyozni, mert a sok idő közbeni újragombostűzés és a cérnák folyamatos színenkénti átfűzése mellett nem lehet gyorsan haladni. Én mindezek mellett nagyon élvezem, ahogy részleteiben látom növekedni a képet. Ahogyan a gép alatt forgatom az anyagot, folyamatosan gyűrődik és igen gyakran át kell újra vasalni, hogy síkban maradjon, ne legyenek húzott, kipúposodó elemek rajta. Attól függően, hogy mekkora, és milyen részletgazdag egy kép, általában 2 nap alatt be szoktam fejezni a varrás fő részét, a képet magát a szegély és hátlap nélkül.
Végül a záró napon az utolsó fázis a szegély felvarrása, egy közbélés vászon rögzítése, tűzése a főbb motívumokhoz és a hátsó béléslap kialakítása a léctartó zsebbel. Ilyenkor újból sokat vasalom, szinte minden varrásrész után, hogy ne mozduljon ki a síkból.

 

Ez a hosszúkás kép öt munkanapom alatt készült el, s a fentiekből látható,  hogy végig nagy-nagy odafigyelést, koncentrációt igényelt az elkészítése. Nem az a fajta munka, amit „akár csukott szemmel is” megold az ember, igen sok figyelem és fejtörés kell hozzá. Nem készítek sokat belőlük, a figurák készítése közben alkalmanként egy-egy darabot. A kis példányszám miatt bízom benne, hogy e néhány darab olyan gazdára lel majd, aki örömét leli, ha ránéz és becsüli a kézimunkában lévő perceket, órákat.